English

Mű–Kincs–Tár

Művészeti közgyűjtemények Magyarországon, 1802–1906
Tóth Ferenc

MúzeumCafé könyvek #3 

A kötetről

A budapesti Szépművészeti Múzeum gondozásában megjelent kötet a magyarországi művészeti közgyűjtemények 19. századi alapítását és gyűjteményeik, belső szervezetük alakulását foglalja össze 1802-től, az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alapításától 1906-ig, a Szépművészeti Múzeum kapuinak megnyitásáig. 

A könyv egy általános bevezető fejezetben vázolja fel a tárgyi emlékek gyűjtésének kifejlődését, különféle szintjeit külföldön és itthon, valamint az intézményi keretek kialakulásának történeti hátterét. A kiadvány a történetiség szigorú betartásával részletesen végigköveti a magyarországi múzeumok 19. századi kialakulását, az első itthoni közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításától gyűjteményeinek későbbi széttagolódásáig és önálló intézményekké alakulásáig, vagyis az Iparművészeti Múzeum, a Történelmi Képcsarnok, az Országos Képtár, majd a Szépművészeti Múzeum életre hívásáig. A feldolgozás a képzőművészeti közgyűjtemények kifejlődésének és gyarapodásainak eddig feldolgozatlan történeti folyamatára fókuszál. 

Ehhez fogható részletes összefoglaló a magyarországi szakirodalomban eddig teljesen hiányzott, több tanulmány és könyv született egy-egy szűkebb megközelítésből, a képzőművészeti gyűjtemények kifejlődése és intézményi struktúrába integrálódásuk folyamata azonban ez ideig feltáratlan maradt. E könyv megjelenéséig nem volt olyan kiadvány a magyar könyvpiacon, amely a közgyűjteményi hálózat kibontakozását az egész század során végigkövetné.

A kiadvány négy fejezetben – 
      I. Az első hazai nemzeti közgyűjtemény megalakulása (1802–1836);
      II. A múzeum műkincsgyűjteményeinek kifejlesztése (1836–1867); 
      III. Műgyűjtemények az állami közgyűjteményi rendszer keretei között (1867–1894); 
      IV. Az országos képzőművészeti múzeum felépítése (1894–1906) 
– dolgozza fel a korszakot.

A tanulmányhoz 118 képből álló illusztrációs anyag kapcsolódik, a függelékben pedig eddig publikálatlan gyűjteménytörténeti dokumentumokat közöl a könyv. A kötetet múzeumtörténeti kronológia, névjegyzék és a korszakra vonatkozó szakirodalmi alkotások jegyzéke egészíti ki.

A szerzőről

A szerző, Tóth Ferenc művészettörténész 1957-ben született Budapesten. 1986-tól a Szépművészeti Múzeum Modern Osztályának muzeológusa, 1995 és 2000 között osztályvezetője. Az 1990-ben, majd 1994-ben megnyílt 20. századi állandó tárlat, valamint számos időszaki kiállítás rendezője (pl. Digitart, Henry Moore, Alfred Manessier, Felix Droese, Bernard Schultze, Corneille visszatér, Mítoszok földje – Gustave Moreau festészete). Pályája indulásakor a 20. századi és nemzetközi kortárs művészet új vizuális kifejezési formáival foglalkozott. Később a 19. század vége és a századforduló művészete, ezen belül kiemelt hangsúllyal a szimbolizmus-szecesszió ízlésvilága, valamint a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének 19. századi kialakulása lett fő kutatási területe.

A tervezőkről

A könyvet a Német Formatervezési Díj aranyfokozatával 2015-ben és 2017-ben is kitüntetett Lead82 alkotóközösség, Salát Zalán Péter művészeti vezető, Suszter Viktor és Németh L. Dániel graphic designers tervezte. A könyvsorozat tervezői misszióként a komoly hagyományokkal rendelkező magyar betűtervezés megismertetéséért a kötetekben a kortárs magyar betűtervezők munkáit mutatják be a gyakorlatban, ennek révén a muzeológus szakmán felül a grafikustársadalomért is tesz a projekt. Az alkotók a közszolgálati szerepet ellátó könyvekben adnak teret és ezáltal teszik nyitottá a grafikai tervet tehetséges magyar alkotók előtt, akik egy új generációt képviselnek a tipográfusok nemzetközi közösségében.

A budapesti Szépművészeti Múzeum pedig így tudatosan, úttörő feladatként felkarolhatja, bemutathatja és támogathatja a kortárs magyar alkotókat is. A könyvsorozat alapját képezheti egy modern betűgyűjteménynek, amelyet az alkotók szervezésével később kiállításon tervezik a közönség elé tárni – a könyvekben bemutatva alkalmazásukat is –, amely által további publicitást és figyelmet kap a Szépművészeti Múzeum és az általa gondozott könyvsorozat. 
Így idézhet elő egy múzeumszakmai könyvsorozat egy jövőbeli grafikai kiállítást.

„Ebben a könyvben a kortárs magyar betűtervező nemzedékhez tartozó Katyi Ádám által tervezett romantikus Gewaard betűtípust használjuk. A Text, Display és Poster metszetekből álló fontkészlet egy 1904-ben készült holland imakönyv betűinek modern interpretációja. A ma is működő Butzon & Bercker kiadó által nyomtatott kis méretű, eredeti könyvben a nagynak számító 16 pontos betűméretben szedték a szöveget, teljes sorkizárást használva azért, hogy az idős emberek a sötét templomokban is tudják olvasni. A Gewaard digitalizált (befejezetlen) verziója iskolai feladatként a hágai Royal Academy of Art, Type and Media szakán készült 2013-ban, majd a könyv tervezőinek felkérésére átdolgozva, Light, Bold és Black metszetekkel kiegészülve mutatkozik be ebben a kötetben. A korabeli nevén Halfvette Aldine betűtípus történetének feldolgozásához hosszas kutatómunkára volt szüksége a tervezőnek; főként az egyetemi könyvtárban, a Meermanno Múzeum speciális gyűjteményében, valamint a Koninklijke Könyvtárban végzett kutatásokat, de a németországi Klinspor Museum gyűjteményében is talált a betűre vonatkozó információkat. A kötetben látható betűképek a betűtervezés folyamatának stációi, a betűt újjáélesztő tipográfus kézzel, pauszpapírra rajzolt vázlatainak parafrázisai, a könyv tervezőinek reakciója. A MúzeumCafé könyvek sorozattal egyik fontos célunk, hogy magukkal a kötetekkel támogassuk a nagy hagyományú magyar könyvkultúra és betűtervezés napjainkban is zajló megújulását. A Gewaard betűcsalád használatáért köszönettel tartozunk az alkotónak.” 

(A tervezők)
      A kötet végén megjelent jegyzet az alkotótól

„A művészettörténet mint diszciplína és a képzőművészet mint az egyetemes kultúra egy ága, azonban nem szakítható ki a tudományok és a kultúra egységes rendszeréből. A képzőművészettel foglalkozó szaktudomány és ennek egyik intézménye, a művészeti szakmúzeum, önállósodásuk mellett is őrzik az emberi gondolkodás őselemét, az írásbeliséget. Ennek vizuális érzékeltetésére történik könyvünkben kísérlet, amikor a múzeumtörténeti szakszöveggel párhuzamosan, a fejezetválasztó lapokon, a kötet egészében használt különleges betűtípus tipográfiai megalkotását követhetjük nyomon. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez a kreatív érzékenységgel létrehozott új betűtípus, Katyi Ádám alkotása ebben  a  kiadványban  kerül  először  felhasználásra.” 

(A szerző)
      A Bevezető fejezet részlete a könyvben használt betűről és a könyvillusztrálás gyakorlatáról

A könyvtervről

A Mű–Kincs–Tár Művészeti közgyűjtemények Magyarországon, 1802–1906 kötet három eltérő, de összetartozó borítóval jelenik meg, amelyek együttesen képezik egy, a könyv grafikai tervéhez tartozó plakátot. A tervezők – elmélyült gyártási ismereteik alapján – a brit James Cropper papírgyárból szállított standard nyomdai ív egészét felhasználva egy, a könyvet reprezentáló 70×100 cm-es plakátot alkottak meg, amelyből három különböző területet kimetszve hozták létre az egyes borítókat; az ezeken megjelenő egytónusú, erőteljes tipográfiai jelek és a taktilis élményt nyújtó kasírungpapír tartják össze a példányokat. 

A plakáton és a könyvben megjelenő fekete és a tintakék színű „por” a könyvtervezőknek a szerzővel folytatott legelső beszélgetésekor bevillant hétköznapi előkép, egy papírfecnire felírt fogalomlista első eleme, egy elképzelt, felfedezésre váró múzeumi poros padlás illúziója, tárgyak sokaságának víziója. 

A plakáton szereplő archív felvételek részletek a könyv fotóanyagából: a Magyar Nemzeti Múzeum egyik első ismert ábrázolása 1845-ből az intézmény jelképe, Izsó Miklós Táncoló paraszt sorozatának vázlatai az 1870-es évek elejéről a múzeumokban őrzött tárgyak, fragmentumok szimbóluma, Weinwurm Antal felvételén a képeket vizsgáló Pulszky Károly 1888 körül a gyűjteményt építő muzeológust, a művészettörténészt képviseli, így olvasztja össze végérvényesen a múzeumi tematika és a betűtan layereit a tervezőgrafikai munka. 

A tervezői kísérlet a rész és az egész kölcsönhatását vizsgálja. Az egyetemes magyar múzeumi intézményrendszer az egész halmaza, de a jelenben fizikai valójukban különálló gyűjtemények láthatatlan kapcsolatát, egymásra utaltságát érzékelteti a plakát és a három eltérő, ám mégis összetartozó könyvborító megoldása, miközben az iskolai feladat után most nyilvánosságot kapott, felkutatott betűtörténet és annak digitális adaptációjakor a tipográfus skiccei, vázlatrajzai, betűtöredékei határozzák meg a formavilágát, amely a múzeumi oszlopok, romok, a Magyar Nemzeti Múzeum kőtárában látható kövek asszociációi. A könyvek borítóin megjelenő grafika tehát a poszterből kihasított három részlet, pontosan azokon a pontokon, ahová a borítópapír nyomtatásakor a teljes nyomdai íven a nyomdamesterek pozicionálják a grafikát. A tervezők az eselékre, a nyomdai hulladékra is terveztek tehát, ezáltal létrehoztak egy új minőséget, egy képzőművészeti produktumot, amely kíséri a könyvet, a grafika nyelvén reflektál a könyv tartalmára, emeli presztízsét és egyben népszerűsíti a projektet. 

A könyvterv az oldalpárt egy egésznek veszi, a kétpólusú formatervet a szerző kérése indokolta, miszerint a szöveget magyarázó hivatkozások az adott szövegrésszel egyazon oldalon jelenjenek meg, szintúgy az illusztráló fényképekkel. Az 505 lábjegyzet és a 118 archív feltvétel komoly kötöttségeket kívánt meg a tervezőktől, akik ragaszkodtak a munkáikra jellemző poroszos tipográfiai rend megteremtéséhez. Eszközként használták tehát az oldalpárt, minden esetben bal oldalra rendezve az írott szöveget, a jobb oldali lapot pedig a szöveghez tartozó elemek területének nevezték ki. 

Az időben párhuzamosan, de eltérő térben játszódó, a művészettörténész és a betűtervező kutatásán alapuló múzeumtörténet és betűtörténet összekapcsolása a tervezők könyvillusztrálásról alkotott sajátos, töprengő, filozofikus gondolkodásának a megjelenítése. 

A tervezők köszönetet mondanak a könyv szerzőjének, hogy befogadta ötletüket, és szabad alkotóteret engedett a tudományos szakkönyv borítóján és a belíveken a Gewaard betűvel és annak részleteivel való műveletekre. 

Impresszum
Szerző – Ferenc Tóth 
Szerkesztő – Orsolya Radványi 
Művészeti vezető – Zalán Péter Salát
Könyvterv – Zalán Péter Salát, Viktor Suszter, Dániel L. Németh 
Betű – Gewaard by Ádám Katyi 
Képszerkesztő – Zalán Péter Salát
Asszisztens – Agnes Brunner 
Korrektor – Árpád Szendrői 
Retusálás – Sándor Rácz
Nyomdai munkák – EPC Nyomda, Budaörs
Felelős vezető – László  Mészáros 
Kötészeti munkák – Előzék Kft.
Felelős vezető – Szöllősi Ádám
Felelős kiadó – Dr. Baán László főigazgató, Szépművészeti Múzeum, Budapest
2017 október

Műszaki adatok
Készült 28 ív terjedelemben, 448 oldalon 
500 példányban, ofszetnyomtatással 
FM raszterrács használatával
CMYK fekete, Pantone Blue 072 U, Pantone Red 032 U és Pantone Cool Gray 4U festék alkalmazásával

Borító és kötészet – A könyvtest cérnafűzve készült, borítója 3.5 mm Eska szürkelemez, melyet a James Cropper gyár speciális, Carvetian Suede 135 gramm kasírungpapírjával láttak el
Papír – Munken Kristall Rough 120 gramm, Arctic Paper
Méret – 175×242 mm
Nyelv – Magyar, angol nyelvű összefoglalóval

ISBN 978-963-89775-5-7
1. Kiadás 10/2017

Fotó – Villányi Csaba és Salát Zalán Péter
Retus – Rácz Sándor