English

      Csend legbelül
      A láthatóvá vált szóközök labirintusa

      Stille im Innersten
      Das Labyrinth der sichtbar gewordenen Leerzeichen

      Lipcsei Könyvvásár
      Magyar Pavilon
      Collegium Hungaricum Berlin
      2017

      Das Buch am ungarischen Nationalstand
      auf der Leipziger Buchmesse
      2017

Mire ön ennek a szövegnek a végére ér, 383 láthatatlan segítsége akadt. Úgy élünk ezzel a segítséggel, hogy tudomást sem veszünk róla, noha nyugati civilizációnk egyik meghatározó vívmányáról beszélünk. Bevezetése előtt a szövegek, azaz az egybefüggő és végtelen hosszú betűláncolatok, a 'scriptio continua' olvasása és értelmezése rendkívül fáradságos feladatnak bizonyult. Nem véletlenül jelentette az olvasás az antikvitástól kezdve, hosszú évszázadokon keresztül főként a hangos felolvasást, ezzel könnyítették meg ugyanis maguknak és hallgatóságuknak is a szövegértést. Ezért látta el gyakran a felolvasó mindenféle, olvasást elősegítő jelzéssel a szöveget. És ez magyarázza azt is, hogy kényelmi szempontok miatt az ókorban gyakran még a felolvasást is rabszolgákra, vagy ahogy akkor nevezték, 'beszélő szerszámokra' bízták. A XI. századra azonban gyökeres változás következett be a nyugati kultúrában: az írott nyelv újjászervezésével a korábbi, szórványos előfordulással szemben általánosan és végérvényesen elterjedt a latin 'spatium', azaz a szóköz használata. A napjainkban leginkább space néven emlegetett fogalom tette végül lehetővé a szöveggel intimebb viszonyt kialakító, csendes olvasást. A szavak között megbúvó, szerény láthatatlanságba burkolózó karakter ezeréves diadalútját ünnepeljük ezúttal. A szóköz funkciója bevezetése óta változatlan, ezzel szemben megjelenése, vagyis a mérete koroktól, alkalmazási területtől, ízléstől függően változott. A hőskorban, a másolásra szánt kódexek esetében például, a szerzetesek kedvéért a szóköz méretét megduplázták, a középkori ciszterci szerzetesek az alapegységül szolgáló 'n' betű két szára közötti távolság kétszeresével számoltak, a kései tipográfus utódok pedig az adott betűtípus, a praktikus elvárások és a vizuális összhatás szolgálatába állítják a szóköz karakterét. A szavak közötti átvezetést biztosító semmikarakter ezúttal az alárendelt szerepkörből a középpontba kerül: a láthatóvá vált szóközök labirintusában tipográfiai és építészeti megnyilvánulásként elevenedik meg. Az építészeti szövetrengetegben felnagyított szóközökön át haladunk, a körülöttünk lévő irodalmi szövegekből pedig egyre fogynak a betűk, az írásjelek, és egyre inkább előtérbe kerülnek a szóközök. A tipográfia hagyományos hangsúlyait fokozatosan felcserélő terekből egy kápolnaszerű zárványtérbe jutunk, az elvonulás és az olvasás szakrális csendjébe. Eltávolodunk a digitális kor szüntelen zajától, a folyamatos jelenlét nyomasztó kényszerétől. A mindent kizáró, meditációszerű olvasáshoz is elengedhetetlen csend terében végül szinte láthatatlanná halkulnak a betűk, az írásjelek, a horizonton pedig apró csillagokként világít a szóköz-végtelen. A fejhallgatókban hallható csendzene végleg elszigetel minket az állandó morajlásától. Az emberi test az abszolút csendet imitáló szobákban felerősödő hangjainak, a szívdobogásnak, a légzés zörejeinek továbbá az űr hangjainak sajátságos, misztikus elegye megteremti a további elmélyülésre ösztönző csendet. A csendet legbelül.

Szablyár Eszter
A pavilon külső falán megjelenő kurátori szöveg

      Mottó

„A semmiről való érzésünkben kétségkívül van valami esztétikum: 
mikor a semmit átéljük, van valami esztétikai érzésünk. 
A semmi átélésének szerkezetében valami rejlik, ami egyszersmind 
az esztétikai átélés szerkezetének is a kelléke.” 
      Schiller Ottó esztéta, 1913

      Az indíttatás

A latin ábécét használó írott szövegben létezik egy karakter, amelyről szinte sosem esik szó. Amelyről tudomást sem veszünk, amely fizikailag nem létezik, amelynek nincs hangzása, miközben akadálymentesen olvasni nélküle, értelmezni a leírt tartalmat a mai korban lehetetlen, tegyük ezt könyvben, számítógépen, tableten vagy mobiltelefonon. A tipográfusok, a könyvtervezők sokszor beszélnek egy „a” betű gömbölyded hasáról, az „e” betű szép szeméről vagy éppen egy „y” betű lelógó száráról és így tovább. A csodabogaraknak tartott betűtervezők több ezer formát alkottak és alkotnak meg ma is a hangzásokhoz rendelt egy-egy tipográfiai jelhez, de a szóban forgó nem kap figyelmet, formát nem képzelnek hozzá. Miközben egy írógép, egy számítógép vagy az okoskészülékeink billentyűzetén uralkodóan a legnagyobb mérettel rendelkező nyomógomb szolgál a „megjelenítésére” papíron vagy képernyőn. Egy korabeli Mercedes írógépen tízszerese, egy Apple-klaviatúrán hatszorosa, egy iPhone-képernyőn ötszöröse ezen karakter lenyomására szolgáló billentyű az összes többi betű billentyűjének. Ezt a karaktert ugyanúgy számolják a karakterszámlálók, mégsem rendelkezik tömeggel.

Ez a karakterünk: 
      a spácium, 
      a szóköz, 
      a Space, 
      a Leerzeichen. 

Az írásban a spácium ( ) egy kihagyás két írott szakasz között. A szavak vagy szó és írásjel különválasztására használt spácium a köznyelvben a szóköz. A szóköz billentyűt (és így a spáciumot) gyakran az angol Space kifejezéssel illetjük. A szavak, illetve mondatok közti szóközök méretére vonatkozó hagyományok nyelvenként eltérők lehetnek, egyes esetekben meglehetősen bonyolult rendszert alkotva. Sok különböző szóközjel érhető el a számítógépes karakterkészletekben különböző méretek és jelentések kifejezésére.

A magyar nyelv szabványos szóközt használ a szavak különválasztására. Körülbelül a VII–IX. évszázadig nem használtak szóközt a latin írásban. Az óhéber és az arab viszont használt szóközt, részben a magánhangzó-jelölés hiányának az érthetőségben való kompenzálására. Hagyományosan a CJK nyelvekben nem használnak szóközt – a modern kínai és japán a mai napig nem, de a modern koreai használ.
      A spácium az a semmi, ami nélkül a valami sem tud létezni. 

Munkánkban a hiány, az űr, a levegő, a mozdulatlanság, a csend tipográfiai és építészeti megközelítéseit és összefüggéseit szeretnénk kutatni. 
A lipcsei könyvvásár magyar pavilonjával ennek az írott szöveg értelmezésében elengedhetetlen szerepet játszó Semminek állítunk emléket. 
A láthatatlan láthatóvá válik, a látható pedig a háttérben eliminál. A megvalósult koncepció összekapcsolja a Collegium Hungaricum Berlin, a Lipcsei Könyvvásár 2017 magyar pavilon szervezőinek leginnovatívabb felvetését, miszerint a polcokkal és azon heverő könyvekkel borított standok ezrei között a magyar pavilon legyen az a tér, ahol hiányként ne jelenjen meg a mű, a könyv mint bemutatandó tárgy. A pályázatot kiíró szervezők maguk fogalmazták meg a szóköz és térköz igényét a lipcsei könyvvásáron.

„A vásár minden standja ugyanazt kínálja a látogatóknak: válogatást az elmúlt évek kiadványaiból, egy specifikus szempont alapján. Vásárolni azonban – a szervezők előírásai miatt – a standokon nem lehet. Ahhoz, hogy a magyar stand maradandó emlékeket hagyjon a látogatókban, illetve vonzó célponttá tudjon válni, kitűnve a több száz többi stand közül, más eszközöket kell használnunk: könyvesstand helyett élményt szeretnénk kínálni a vásáron résztvevőknek. 
Az alaptétel, hogy a magyar stand nem „könyvkiállítás”, hanem a helyzetre, a műfajra, az irodalomra, az objektumra reagáló, a vásár zűrzavarából kitűnő élmény. Helyzeténél, megjelenésénél, sajátosságánál fogva vonzza a látogatókat, már látványában is mást ígér, és tartalmában is mást ad. A stand képes arra, hogy a rendezvény alapvető jellegét és tartalmi kulcsszavait – könyvkiadás, irodalom, tudomány, magyarság – új, ezekhez illeszkedő, de innovatív jelentéssel bővítse – innováció, digitalizmus, interdiszciplinaritás, élmény, audiovizualitás stb.”
      Részlet a CHB által kiírt pályázat kézikönyvéből

Az igazán elmélyült tartalmú könyvek, irodalmi művek befogadásához elengedhetetlenül csendre, pozitív értelmű magányra, egyfajta befelé fordulásra van szüksége az olvasónak. A Stille im Innersten (Csend legbelül) olyan architekturális záradékban végződő szerkezet, amelyen belépve a kiállítási csarnok morajlása eltompul, elhalkul, a csend érzékelésére alkalmassá válik, ahol a pavilon külső héján és belső rétegein elhelyezett választott magyar irodalmi alkotások szóközei a belső tereken megjelennek, fénylenek.

      Szóközök – térközök sorozata: a labirintus

Hogyan tudjuk leírni a dolgok közöttit, a láthatatlant? Elsősorban a szükséges eszközöket kell tisztázni. A német Hülle (magyarul pl.: burok, héj) szó nyújt segítséget az értelmezésben, mint a terek létrehozásának primer kifejezője. A Hülle, umhüllen egyfajta borítást, eltakarást, elkendőzést jelent, etimológiai értelmezése is a fejkendőhöz vezethető vissza, ebből következően karaktere is síkszerű, nem tömeges. A modern építészetben a tér értelmezése az azt körülvevő, határoló burokkal együtt vált elterjedté (Raumkunst), szemben a 19. századi felfogással (Baukunst).
Tehát a láthatatlant az ellentétével, a láthatóval, tapinthatóval tudjuk kifejezésre juttatni, dimenzióit a burok elrendezésével tudjuk szabályozni. Hogy expresszívvé váljon a „dolgok közötti”, legalkalmasabbnak az egyszerű héj felel meg, például az azonos vastagságú egyszerű, lineáris fal, amely nem vonja el a figyelmet a köztesről, nem vonja magára a szükséges mértéknél jobban a tekintetet, nem válik túl hangsúlyossá. Ugyanakkor a falak együttesen tömeges hatást keltenek, köztük sétálva inkább térhatárolóként funkcionálnak, ellenpontozva a tömegességet.
Milyen elv szerint kellene elrendeznünk a falakat, hogy kifejezésre juttassuk az építészet nyelvén azt az összetettséget, melyet a szóköz képvisel a nyomtatott írásban, hogy többrétű – taktilis, kinesztetikus, akusztikus, vizuális és nem utolsósorban intellektuális – élményt nyújtson a lipcsei könyvvásár magyar standja az odalátogatók számára?
A válaszunk egy ötezer éves térrendszerből, illetve szimbólumból vezethető le, amely minden kultúrkörben előfordul, gyakran különböző (vagy időben változó) jelentéstartalmakkal, nevezetesen:
      a labirintus.

A szóköz nem megállást jelent a karakterek között, hanem átvezetést, a megértést segítő tagolást. Építészeti leképezése az említett elvnek a labirintus irányába mutat, ahol összekapcsolt terek sajátos dinamikája vezeti a szemlélőt. Így válik adekvát megoldássá a labirintus mint folytatólagos terek, térközök sorozata. Olyan geometriai rendszereket vizsgáltunk, melyek alkalmasak arra, hogy a 7 × 4 méter alapterületű térben a kívánt összetettséget eredményezzék.

A labirintus olyan, mint a lépcső. Húzó ereje van. A lépcső esetében az emberi kíváncsiság arra ösztökél bennünket, hogy felmenjünk rá, körbenézzünk, más szemszögből is körbetekintsünk. A labirintus másképp ugyan, de csalogatja az embert, kíváncsiak vagyunk, mit rejtenek mélyebb rétegei. Hajt minket a megismerés utáni vágyunk. 
A labirintusok hagyományosan erős geometriákra épültek. Szerkesztési elvünk egy hármas tagolású derékszögű raszterből következik, melyet ötvöztünk a sarokhelyzetből adódó diagonális raszterrel. Végül öt különböző minőségű térszeletet hoztunk létre, amelyeket ajtószerű falnyílásokkal kötöttünk össze oly módon, hogy az áttekinthetőséget minimálisra csökkentsük. 

A négy, felülről nyitott labirintusszerű folyosó egyfajta puffertérként működik az ötödik legmélyebb fedett térrel szemben, amelyen belépve a kiállítási csarnok morajlása eltompul, elhalkul. A fal szerkezete gyalult, fűrészelt fa keretek (5 × 10 cm keresztmetszet) natúr forgácslappal borítva, fehérre festve. Teljes vastagsága körülbelül 10 cm, magassága 3,3 méter.

      Az élménytér

A labirintus, amely egy ismert élménytér, kifejező eszköze a fent említett minőségeknek. A szalagszerű épület emlékműként magasodik a kiállítóstandok felett, de nem törekszik a monumentalitás erejének fitogtatására. Nem teheti meg, hiszen 

      a Semmi láthatatlan, 
      a Semmi rejtőzködik, 
      a Semmi észrevétlen, 
      a Semmi lágy, 
      a Semmi fehér. 

Mi, a pavilon megalkotói tudatosan hagyunk nyitva kérdéseket, a formatervezésről alkotott felfogásunk egyik legerősebb építőeleme a közönségünk fantáziájának tudatos használata. A téregyüttesre sokféle asszociációt aggathat a látogató. A folytatólagos falak alkotta szögek a könyvlapok lapozáskori egymáshoz való viszonyát idézheti. A labirintusban való séta, a könyvlapokon húzódó sorok közötti bolyongás élményét adhatja belesve, átlépve egy-egy szóközön (térközön) a következő sorba. A látogatók valamilyen szinten kerülgetni fogják egymást, elférnek ugyan egymás mellett ketten, de már egyiküknek lapra kell fordulnia. Van ebben valami izgalmas, ahogyan az emberek szükségszerűen közel kerülnek, és divatos nyelven szólva match-eket játszanak egymással. Szerintünk ez élményszerű viszony. 

A következő rétege a pavilonnak, hogy a tér-köz-sor rendelkezik egy nyugalmi térrel, ahol szűrt zaj, szinte teljes csend érhető el a vásári kakofóniában. Az olvasásélményhez elengedhetetlen izolációt a szakrális érzékeléssel állítjuk párhuzamba. 
Az építészeti záradékot kápolnának neveztük el.

      A kiemelt központi tér analógiája

A problémafelvetés az, ami a mai ember tapasztalása: a rettenetes zajból, digitális zajból, a folyamatos jelenlét pressziójából, a híradás és befogadás kényszeréből, amelybe belesodródtunk egy végletesen felgyorsított és okosított digitalizált evolúcióban, eljött az idő, amikor mindenkinek meg kell teremtenie a saját maga „üres jelét”, „leerzeichenjét”, „üres terét”, „leer raumját”, amibe időszakosan kilép, kimenekül az egyén, az olvasó ember. Ebben a folyamatosan pittyegő, zümmögő, vibráló, rezgő, reakciókat elváró, aktív közösségi részvétel kompulziójából való kiszakadásban lehet társ egy könyv, egy irodalmi alkotás, a tapintható, szaglászható papír, mint nyugvó tárgy a jelenben. 
A könyv egy önkényes szerkezet, a csendes olvasás és szövegértés, a műbe való belépés egyedüllétet, kizárólagosságot, egyirányú figyelmet, elkülönülést követel. A „Book and go” itt nem opció, az elmélyültebb irodalmi művek viszonyaihoz kapcsolódó pozitív és negatív érzések és érzelmek irányát lehetetlen befogadni a közösségi közlekedés eszközein. 
A mű maradandó, a személyiségbe beépülő hatása a teljes csendben érvényesül. 

Ez egy viszonylag mély, eldugott tér – amely folyosókon és ajtókon keresztül érhető el. A legbelső csend helyszíne. Meditációra alkalmas ék a labirintus mint folytatólagos térköz centrumában, ahol a látszó szóközökből megalkotott művészi értékkel rendelkező adatvizualizáció, betűképek kifinomult lírai világa fogadja a látogatót. A falakon kortárs irodalmi művek több tízezer apró, megrajzolt szóköze mint az égbolton a csillagok fénylik. Az olvasó az űrbe lép, Kisherceg-észleléseket élhet át. 
A tipográfiai „égitestekben” a halhatatlan költők, írók, irodalmárok emlékjelét fedezhetjük fel. 

Lágy, érzékeny, minimalista, ritmikus, fali mintázatról beszélünk. Tudatosan statikus képi világot rögzítünk, a kápolnatérben az olvasó megpihen. 
A falakra felvitt művek technikája 1,5 × 2 méteres szitanyomat fekete és lakk festék használatával. A „space”-rajzolatok mártogatós fémtollal készültek ultramarin tinta felhasználásával. 

      Inner Silence (Breaks I and II)
      Tesch Kata

A Stille im Innersten folyosóinak mélyén megbúvó szakrális tér kiszakítja a vásári forgatagból a látogatót, és nyugodt szemlélődésre, befelé figyelésre invitálja. Az itt elhelyezett fülhallgatókon keresztül szóló hanghatások elsődleges szerepe a kreatív magány, az elmélyülés támogatása. Akár egy maximálisan hangszigetelt süketszobában, a külvilág zajai elhalkulnak, és fokozatosan teljesen háttérbe kerülnek közvetlen környezetünk és saját testünk hangjai mellett. Az olvasás élménye hasonlóan ragad ki bennünket a környező valóságból, testünk és érzékszerveink pedig öntudatlanul is reagálnak minden újabb szóra és gondolatra. Légzésünk és szívdobogásunk ritmusa, vérnyomásunk mértéke, hormonjaink termelődése mind-mind folyamatosan alakul, és ez – olykor alig hallható, máskor akár figyelemfelkeltő – hanghatásokkal is jár.
A kompozíciók szólamait belső világunk hangjai, hangszínei adják. Emésztésünk apró kis zörejei, véráramlatunk sodrása az írott szóhoz hasonló organikus ritmikával bírnak. Ezek diszkrét manipulációja egyfajta felelet a falakra nyomtatott irodalmi művek szóközeinek hangsúlyos ritmikájára. A tér közepén megpihenő látogató élményét ezek a több csatornán át áramló impulzusok egymást kiegészítve erősítik.

Az ötlet abból gyökerezik, hogy amíg élünk, nem lelhetünk abszolút csendre. Léteznek az úgynevezett anechoic chamberek, amelyek speciálisan úgy vannak kiképezve, hogy semmilyen zaj ne juthasson be a külvilágból. Ezek nagyon érdekes terek, mert az ide belépők azt tapasztalják, hogy nem létezik csend, a saját testük hangjai felerősödnek, és egy szimfóniává alakulnak. A légzés és szívdobogás mellett számos beazonosíthatatlan hangot is észlelnek, amelyekről nem feltétlen tudják megállapítani, hogy hallucináció vagy sem, például „hallják”, ahogy a csontok és az inak mozognak, miközben megmozdítják a fejüket.

Ha elhagyjuk a földet, és kilépünk az űrbe, akkor pedig az űr „csöndjét” hallhatjuk. Az Inner Silence (Breaks I and II) című akusztikus installációban ezekre emlékeztető hangmintákból építkező atmoszférákkal dolgozott Tesch Katalin audioművész.  

A pozitív értelmű befelé fordulás, a belső csend találkozik a világegyetem csendjével.

„A csend összekapcsol vagy elválaszt?
A csend összekapcsol vagy elválaszt.”

      A Stille im Innersten tipográfiája

Központozásnak tekinthető minden olyan írásjel, amely nem betű vagy szám, vagy speciális szimbólum. Ilyen tehát a szóköz, a mondatvégi írásjelek, a kettőspont, a gondolatjel, a kötőjel, az idézőjel, tágabb értelemben pedig a bekezdés is. Célja, hogy segítségével visszakövetkeztethetők legyenek a közlő eredeti szándékai, emellett jelentéstömörítő és grammatikai funkciója van, elősegíti a szöveg értelmezését. Ennek segítségével állapítható meg a mondat szerkezete és a szöveg hangértéke, hanglejtése, így a mondat modalitása. A központozás jelei nem mindig kötöttek, elhagyásuk irodalmi eszköz is lehet.
A könyvtervezési folyamat egyik centrális kérdése a megfelelő jellegű betűtípus megválasztása. A betűk mértékrendszere családonként változik, így nem meglepő, hogy nem beszélhetünk egységes szóközméretekről sem. A szóközök méretének meghatározásával a tervezőknek foglalkozniuk kell, feladatuk az adott kiadvány mérete, a margók, a sortávolság, a betűméretek összefüggéseinek kutatása a harmonikus szövegkép és a legjobb olvashatóság érdekében. Installációnk egyik alappillére a szóközök, térközök ritmikus változása, ezért fontosnak tartottuk ezeket a feladatokat elvégezni a labirintuson szereplő, de nem látszó szövegek esetében is. Vannak általánosan jól alkalmazható szabályszerűségek. Albert Kapr egyetemi professzor, tipográfus megfogalmazása, miszerint „a normális szóköz mérete egyharmad négyzet. Keskeny betűk esetében a szóköz szűkebb, szélesebbek esetén bővebb lehet”. Mit nevez a tipográfia négyzetnek? „Nemnyomó kizáró anyag, amelynek szélessége azonos a betűtörzs magasságával.” 
Albert Kapr (1918–1995) nagy tudású professzora volt a lipcsei Hochschule für Grafik und Buchkunst nemzetközileg is ismert és elismert intézményének. Két évtizeden át a könyvtervező részleg vezetője, 1966 és 1973 között a főiskola rektora, egyben a Könyvtervező Intézet alapítója és annak vezető oktatója. Mint Ernst Schneidler tanítványa előbb Stuttgartban asszisztenskedett, majd Weimarban, a néhai Bauhaus otthonában tanított alkalmazott grafikát, betűrajzot és könyvtervezést.

A lipcsei lokalizáció okán, a Stille im Innersten lipcseiségét hangsúlyozandó Albert Kapr munkái közül választottunk a projekthez betűcsaládot, melynek neve:
      JAF Lapture

A betű alapja az Albert Kapr által 1971-ben tervezet Leipziger Antiqua, amelyet Tim Ahrens, a Just Another Foundry betűtervező műhely alapítója modernizált 2005-ben, és így született meg a JAF Lapture betűcsalád. 
A klasszicista antikvát kettősség jellemzi, egyrészről benne vannak a határozott, egyenes szögletek, de egyúttal felfedezhető bennük egyfajta puhaság, gömbölyű lekerekítések sora, ami líraiságot hordoz. Pontosan úgy, ahogy az építményünkben is megjelenik a keményebb építészeti struktúrák, a tipográfia és beltartalom által képviselt érzékenység. Ezzel a betűvel szedték Robert Bringhurst: The Elements of Typographic Style című tipográfiai alapművét is. 
Nem utolsósorban ezzel a választásunkkal tisztelgünk Albert Kapr professzor és a német tipográfusok munkássága előtt. 

      A Stille im Innersten színvilága

A Semmi színe az alkotók fantáziavilágában a fehér.
A leírt szöveg a tradíciókat követve feketével, a láthatóvá váló szóközöket pedig a tinta indigókék színével azonosítjuk, láttatjuk. 
E három szín a meghatározó színélménye a pavilonnak. A külső héjakon, a labirintusba vezető falak uralkodó színe a fehér; a kápolnatér nyomtatott és megrajzolt falain az indigókék a domináns, az elimináló betűk, karakterek pedig lazúros, áttetsző, fényben megcsillanó lakkfestékkel kerülnek fel a falra, ez adja a „nemjelenlét” érzetet a pavilon mélyéhez közelítőknek.  
A tervpályázat kulcsszavai, a Space/Raum/tér asszociálnak az űr/univerzum/Weltraum/égbolt kifejezésekre – ami tovább gyűrűzik a Semmi/üres űr gondolatokra. 
Továbbá az indigókék keverve a fehérrel igazán menő.

      Könyvterv a Stille im Innterstenhez

Az installáció része egy harmincdarabos példányszámú, száztizenkét oldalas kézikönyv formátumú, puhakarton-borítású, finom tapintású kreatív papíron a legmagasabb igényekkel készült konceptuális könyv, amely értelmezi, magyarázza és hordozhatóvá teszi a falon látott szövetszerű vizualizációt. 
A könyv mint kunstobjekt elengedhetetlen eszköze a pavilon tematikájának azonosítására. 
A könyvben Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényének 10. és 11. fejezetét használtuk fel a szerző őszinte örömére. 
Fekete színű betűkkel szedett, tömör sorokba rendezett, látszó, olvasható szöveggel indul a kötet. A nyolcadik oldaltól kezdődően indigókékkel satírozva, fokozatosan sűrűsödve megjelölt szóközök alkotnak egyveleget, mígnem minden írott szó és szóköz kirajzolódik a könyv első felében. 
Ezután oldalszámról oldalszámra lassú ütemben fogyatkoznak a látszóbetűk, válnak transzparens lakkréteggé, ritkulnak a szavak, s végül csak a szóközök és ritmusaik maradnak önmagukban, hogy aztán azok is teljesen elfogyva totális ürességbe forduljon a grafikus művé váló regény. 
Nyomdatechnikai bravúr a fehérített matt papíron fehér fedőfestékkel, ofszetnyomtatással érzetként megjelenített szöveg kivitele. 

      Az irodalmi emésztésről
      A vizualizált szöveg alapját Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényének részlete adja, melyen keresztül szemléltetjük a Lipcsei Könyvvásár magyar pavilonjának mélyebb működéseit, összefüggéseit. A térben és a könyvben észlelhető szóközök és szövegek eltérő ritmikája, minősége finom hálóként öleli körbe a látogatót és az olvasót. Az irodalmi kánon nemcsak szemünk elé tárul, hanem észrevétlenül bőrünk alá kúszik, hogy végezetül e puha lakkhálózat és tinta pontos kontúrjai a legbelsőnk csendjében oldódjanak fel.
      (Fülszöveg)

A példányokat a labirintus útvonalain helyezzük el, a könyvek szerepet kaphattak a Lipcsei Könyvvásár magyar standjának szervezői által külső helyszíneken rendezett eseményeken, programokon.  A pavilon mellett három külső, városi helyszínen fogadta a látogatókat a magyar program, a műfajokat ötvöző eseményekkel. Péterfy Gergely a helyi Grassi Néprajzi Múzeumban olvasott fel a németül is megjelent A kitömött barbárból, a népszerű naTo szórakozóhelyen pedig zenével és videóprojekcióval kísért irodalmi estet rendeztek a szervezők, Danyi Zoltán, Hidas Judit, Péterfy Gergely és Térey János részvételével. Németország egyik legrégebbi filmszínházában, a ma is eredeti, 1912-es állapotában működö UT Connewitz mozitermében pedig Tóth Kinga és Kalász Orsolya, a rangos költészeti Peter-Huchel-Díj 2017-es kitüntetettje adott ízelítőt legfrissebb versesköteteiből.

      A falak látványeleme

A labirintus valamennyi fala alapvetően nem több, mint egy meghosszabbított és speciális szerkesztési elv szerint lerakott kiállítófelület. A kápolnatérbe felvezető folyosók, a kiállítási csarnok útvonalaitól nézve oszlopoknak tetsző határoló fordulófalak a bemutatás terepe. Mindez szoros összefüggésben van a megoldókulcsként működő könyv esztétikájával. 
      A falakon megjelenő alkotók és műveik: 
            Kinga Tóth: Wal
            Orsolya Kalász: Verneinung ohne Beine
            János Térey: Wer lebt, hinterlässt Geräusche
            Zoltán Danyi: Der Kadaverräumer
            Judit Hidas: Tourist in Afrika
            Gergely Péterfy: Auf dem Moszkva tér um sieben

Az oszlopok szabályos margóviszonyokkal szerkesztett könyvlapot imitálnak rajtuk a meghatározott kortárs magyar irodalmi művek részleteivel, a belső terek felé haladva előbb látszó fekete, majd transzparens rétegből laza sűrűséggel tervezett betűszövettel, amely a kápolnatér mennyezetének teljes felületén világító fényétől csillanhat meg véletlenszerűen.
A semmiérzékelések egyéniségtől és fantáziától függően eltérők, kifejezetten érdekes számunkra, ki hogyan érzékeli a Semmit, ki milyen formát rendel hozzá. Mi egy fentről lefelé és ismét felfelé tartó, ismétlődő, gyors satírozó mozdulattal tettük látszóvá a szóközöket. A harmonikarendszer indokolt, az eltérő szélességű szóközök megnyújtása és szűkítése a hangszer működésének elve szerint változhat. Az így létrehozott kalligrafikus jel a labirintus felülnézeti formájával is párhuzamban áll,
a Stille im Innersten logója ezt a technikát fejezi ki. 
Lehet, azonban valaki egy pöttyöt rajzolna, más az ujját merítené a tintába, és maszatos foltot húzna, van, aki szabályos négyzeteket szerkesztene. Az olvasóban azonban rögzül, a szóközöket bárki formálhatja, de a szavakat és mondatokat csak a írók, költők és irodalmárok fogalmazhatják meg.

Szilágyi Ákos:
      Utózörej
            (részlet)

(…)

2
szavak közébe ütközök
közéjük állok – ék!
mik ezek itt? e nyelvközök? 
mik ezek az izék? 

a szóközök mint ég-közök – 
mozog mozog az ég
s én szóról-szóra vetközök
egek szavak közé.

(…)

      Impresszum

Csend legbelül
A láthatóvá vált szóközök labirintusa

      A 2017-es Lipcsei Könyvvásár 
      Magyar Pavilonja

Kreatív koncepció és megvalósítás:
A pályamunka elkészítésére felkért Lead82 ernyője alatt
Salát Zalán Péter művészeti vezető, 
Sztranyák Gergely építész, 
Sztranyák Zsófia tervezőgrafikus, képzőművész 
és Zilahi Péter építész
Hang: Tesch Katalin

Technika
A faltextúrák/írások felhordása szitanyomás (Siebdruck) technikával, fekete és lakkfesték használatával. Méret: 1,5 × 2 méter
A „space” rajzolatok mártogatós fémtollal készültek ultramarin tinta felhasználásával. 

Szöveg: Szablyár Eszter

Szitázási munkák: Kontur-Press Kft., Üllő
A szitanyomatokat készítette: Bozsóki József 
Falfestés és a nyomdai munkák koordinálása: Horváth Ágnes
A falak szórópisztolyos fényezése: Plavec István 
Felhasznált anyag: Milesi bútoripari alapozó festék

Betűk a falakon: JAF Lapture Regular 48/68 pt
JAF Lapture Display Bold 60/78 pt
A betű egy kortárs adaptációja az Albert Kapr által 1971-ben tervezett Leipziger Antiqua nevű fontjának, amelyet Tim Ahrens, a Just Another Foundry betűtervező műhely alapítója modernizált 2004-ben. Az alkotók ezzel a választással tisztelegnek Albert Kapr tipográfus, a lipcsei Hochschule für Grafik und Buchkunst egykori rektora, a Könyvtervező Intézet alapítója és vezető oktatója, valamint a német tipográfusok előtt. 

Asztalosipari munkák: Pausz Péter, Herr Tamás
pauszdesign.com
A fa alapanyagot a JAF Holz Ungarn Kft. Pécs biztosította 

Világítástechnika: Arteria Industrial Goods
arteriaindustrial.com
A kápolnatér mennyezeti fényforrásának kivitelezése: 
Rio Lámpastúdó Kft.
lampastudio.hu

*

Az alkotók ezúton mondanak köszönetet: 
Horváth Ágnesnek az üllői Kontur-Press Kft. vezetőjének a kivitelezési munkák szervezésében való részvételéért és azért a törődésért, amit az üllői műhelyben kaptak az alkotók. Továbbá Bozsóki Józsefnek, az ősi nyomtatási technika aprólékosságát megmutató és felhasználó szitanyomó mesternek;
Szablyár Eszternek, a művészeti koncepcióról alkotott szöveg megfogalmazásáért;
Kiss Balázsnak, a JAF Holz Ungarn pécsi kirendeltségvezetőjének a fa alapanyagok kiválasztásában és beszerzésében nyújtott segítségéért;
Bunkóczi Tamásnak, a Flexo-matic Kft. kereskedelmi vezetőjének a pavilonban felhasznált festékekkel kapcsolatban adott értő szaktanácsaiért; 
Mészáros Lászlónak és Szigeti Attilának, a budaörsi EPC Nyomda vezetőinek, akik a harmincpéldányos konceptuális könyv nyomtatási munkáit ofszet technológiával lehetővé tették;
Varga Katalinnak, az Arctic Paper svéd papírgyár magyarországi képviselete munkatársának a könyvhöz és a szórólapokhoz felhasznált papírok beszerzésében nyújtott támogatásáért;
Horváth Biankának, Hepke Alajosnak és minden további önkéntesnek, aki tanácsaival vagy munkájával segítette a pavilon tervezését és megvalósulását. 

*

Könyvterv: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Németh L. Dániel – Lead82 
Betű: JAF Lapture Regular 9/12 pt, JAF Lapture Display Bold 16 pt
Papír: Munken Kristall Rough, 150 g/m2 – Arctic Paper S. A.
Borító: Munken Polar Rough, 300 g/m2 – Arctic Paper S. A.
Méret: 175 × 242 mm 
Nyomdai munkák: EPC Nyomda, Budaörs
Felelős vezető: Mészáros László
Nyomdai munkák koordinálása: Szalai Tamás, Szigeti Attila
Nyomdai gépmester: Pozsga Péter
Kötészeti munkák: Előzék Kft.
Felelős vezető: Szöllősi Ádám
Készült 7 nyomdai ív terjedelemben, 112 oldalon, 30 példányban, ofszetnyomtatással, FM raszterrács használatával, CMYK fekete, Pantone Reflex Blue U színek alkalmazásával

Az alkotókról bővebben

      Kreatív koncepció
Salát Zalán Péter könyvtervező-grafikus, kétszeres Német Formatervezési Díj arany fokozatával és kétszeres Red Dot-díjjal kitüntetett független art director, a Lead82 alapító tagja. Budapesten él.
lead82.com

Sztranyák Zsófia tervezőgrafikus, képzőművész. 2016-ban diplomázott a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Budapesten él.
behance.net/dzsangof195

Sztranyák Gergely Junior Prima díjas építész, egyetemi adjunktus. Diplomáját 2008-ban kapta a Pécsi Tudományegyetemen, majd 2011-ben doktori fokozatot szerzett. Pécsen él.
sztranyak.com

Zilahi Péter építész, a P8 Műhely tagja. 2011-ben diplomázott a pécsi Janus Pannus Tudományegyetem építészképzésén, ahol 2015-ben doktori fokozatot szerzett. Pécsen él.
p8muhely.com

      Hanginstalláció
Tesch Katalin médiaművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet követően Svájcban folytatott posztgraduális tanulmányokat. Jelenleg Londonban él és dolgozik.
teschkata.com

      Collegium Hungaricum Berlin
A lipcsei magyar pavilon tervpályázata a Collegium Hungaricum Berlin kezdeményezésére és szervezésében zajlott. Az intézmény kollektívájából Kopek Gábor igazgató, Gelencsér Ágnes kurátor, a lipcsei pavilon projektvezetője, Demjén György stratégiai igazgató és Kovács Dániel programigazgató vett részt a tervezési folyamat konzultációjában. 

      Publishing Hungary Program
A Publishing Hungary Program a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával biztosítja a lipcsei megjelenés financiális és szakmai hátterét. A program vezetője Szabó Zsuzsanna. 

      Pécs – Budapest – Üllő – Leipzig
      Március 2017