English

2015. november 17. 

Térművelet és tipográfiai csend
– „Az egyetem mindazon polgárai emlékére, akik a zsidótörvények, a vészkorszak, a második világháború áldozatául estek. ELTE, 2014”

Bevésett nevek – Emlékek nélkül emlékezni – Tervek és reflexiók
Bevésett nevek – Az emlékmű felavatásához kapcsolódó konferencia 

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának campusán 2014. november 14-én a Trefort-kertben emlékművet avattak az egyetem egykori oktatóinak, hallgatóinak, dolgozóinak emlékére, mindazoknak, akik a zsidótörvények következtében munkaszolgálatosként, koncentrációs táborokban, gettókban pusztultak el, és mindazoknak, akiket katonai szolgálatteljesítés során és polgári áldozatként ért a halál. Az ELTE BTK valamint az Építész Mester Egylet ötletpályázatot hirdetett az ÉME Mesteriskola hallgatói részére Trefort-kerti Emlékműpályázat címmel. A nyertes pályázatot az „MM Csoport” készítette, amelynek tagjai: Bujdosó Ildikó, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, Fajcsák Dénes, Roth János, Szabó Levente építészek, az ÉME Mesteriskola XXII. ciklusának hallgatói és mesterei, valamint Albert Farkas szobrászművész. Munkájuk címe: Névsor a fugákban: a Trefort-kertet körbeölelő bronzcsíkra 198 egykori oktató és hallgató nevét vésték fel. Kulcsszavuk a lépték lett. Jelük egyszerre hatalmas, és szinte lehetetlenül kicsiny. Egyszerre totális (a campust határoló két utcát összekapcsoló) és egyszerre észrevehetetlen a beavatkozás a Trefort-kertben. Kifejezni képes az egyetem történetének e korszakhoz kötődő unikális és drámai veszteségét, de nem helyezi azt a mai egyetemi polgárok hétköznapjainak fókuszába. Lehetővé teszi a távolmaradást (ekkor alig észrevehető csík marad a falakon), de a közelhajlást, a megértést, az emlékezést is (ekkor a kiolvasható nevek, adatok tömegessége és a teljes kertet behálózó térbelisége minden jelnél, további kifejezésnél közvetlenebb kapcsolatot teremthet az áldozatok emlékével). A Bevésett nevek című kettős kötetet az emlékmű felavatása után egy évvel 2015. novemberében mutatták be. A könyvpár fehér kötete az ELTE holokauszt- és második világháborús emlékműpályázatára beérkezett terveket gyűjti egybe, a fekete kötet a megvalósult emlékmű avatásához kapcsolódó konferencia előadásait tartalmazza.

*

Az emlékezet csendes, az emlékezet egyértelmű, az emlékezet sokféle, az emlékezet intuitív, az emlékezet inspirál. Vajon képes mindezt a tipográfia, a könyvtervezés, ha nem is szavakba, de formába önteni? Miként lehetséges papíron, egy kézzel fogható, lapozható tárgyban összegezni azt a kutatási folyamatot, amelynek során az ELTE elkezdte feltárni azoknak a hallgatóinak és oktatóinak a történetét, akik a második világháborúban szenvedtek erőszakos halált? Tud-e reflektálni a tervezőgrafika egy olyan emlékműre, amely ugyancsak a tipográfia eszköztárára építve 198 áldozat nevét örökítette meg a Trefort-kertben, hangsúlyozva, hogy egyszerre akarja lehetővé tenni a távolmaradást, a közelhajlást, a megértést és az emlékezést? Milyen lehetőségei vannak a könyvtervezőknek arra, hogy együtt mutassa be a témához kapcsolódó tudományos konferencia tanulmányait, valamint az egyetemi hallgatók számára kiírt emlékműpályázat eredményeit?

A feltett kérdésekre egy fekete és egy fehér, vésett és festett könyvélekkel, látszóvá váló pamut cérnaszálakkal tervezett kettős kötet adja meg a választ. A könyvpár fehér kötete az ELTE holokauszt- és második világháborús emlékműpályázatára beérkezett terveket gyűjti egybe, a fekete kötet az emlékműavatásához kapcsolódó konferencia előadásait tartalmazza. A páros kötet művészeti vezetője Salát Zalán Péter, a Német Formatervezési Díj aranyfokozatát 2015-ben elnyerő tervezőgrafikus. A fehér kötetet Polgárdi Ákos, a feketét Németh L. Dániel és Salát Zalán Péter tervezte. A fehér kötet épp olyan változatos, mint a benne megtekinthető egyetemisták pályázati munkái. A könyvterv a legújabb nemzetközi dizájntrendeket követi, a letisztult látványvilág mögött tipográfiai elemek kavalkádja, a méretekkel és a formákkal való játék nyújt olvasói élményt. 

Puritán dizájn >>> Elmélyült tartalom <<< A figyelem összpontosítása

A konferenciakötet puritán megjelenése a tudomány alázatát, az összpontosítás erejét, a gondolkodás nyugalmát jeleníti meg. A forma csupán eszköz marad, a tervező éppen a dizájn szükségtelenségével irányítja a figyelmet a tartalomra. Az egyszerűség és az elegancia párbeszéde az elmélyülés lehetőségét kínálja fel, ahol a tervező a végletekig fokozza a tipográfiai minimalizmust. A fekete kötetben csupán egyetlen betű egyetlen fokozata, annak két metszete – normál és dőlt verziója – található. Ez a tervezői vállalás a fajsúlyos, tudományos tartalommal bíró tanulmányok az A4-es papíron, a leghétköznapibb Times New Roman betűtípusból nyomtatott dolgozatok olvasásérzetét nyújtják. A könyvben a svájci Optimo Type Foundry által 2012-ben tervezett Times New Roman adaptációját, a Stanley Regulart használják.

Az első látásra szokatlan megoldás annak az emlékezeti tevékenységnek a konceptuális megnyilvánulása, amely az emlékműhöz kapcsolódó projekt egészére jellemző. A homogenizált tipográfia olyan metafora, amely a sokféleség megsemmisítésének szándékára utal – a holokauszt azon következetes gyakorlatára, amikor a hatalom, megkülönböztetés nélkül, minden diszkriminációval sújtott állampolgárát egyaránt ugyanarra a sorsra ítélte. A tipográfiai jelek hiánya az elpusztított individuum és az örömtől megfosztott személyiség szimbóluma. 

Ugyanakkor a kiemelések, a látványos címek, a grafikai elemek mellőzése a tudományos élet és emlékezeti kultúra sokszor hierarchikus világát sem hagyja érintetlenül. A tanulmánykötetben az írott tartalom minden eleme egyforma jelentéssel bír. Ahogy az emlékmű bronzfelületén az egyetem eltérő származású, korú, sorsú, rangú halottainak nevei random állnak egymás mellett, a különböző életkorú és különböző múlttal rendelkező szerzők is egyenrangúak. Együtt, egészében kutatják, dolgozzák fel azt a traumát, amelyet szűkebben az egyetem polgárainak áldozattá válása, tágabban a zsidótörvények, a holokauszt, a második világháború eseményei okoztak.

Az ELTE épületeinek falán kétszáz méter összhosszúságban kilencezer-négyszázötvennégy karakternyi terjedelemben szalagszerűen olvasható az egyetem áldozatainak neve, születési és halálozási adatai. A tanulmánykötet csaknem egymillió karakteres érinthetetlen szövegfolyama analóg módon ugyancsak a vízszintesen-hosszan olvasás érzetét adja, ennek elsajátítása a megvalósult emlékmű „kérése” az emlékezők felé. A kötetben előbukkanó fekete pamutcérnával jelölt nyomdai ívközepeken nem tömbszerűen folyik a szöveg, hanem az oldalpárra hosszan átnyúló sorok, bekezdések felbontják azt a képet (és olvasási praxist), amelyet a könyvoldalak vizuális megjelenéséről általában gondolunk. A szöveg elhelyezését megalkotó tipográfiai rendszer önmaga válik könyvillusztrációvá.

A hagyományokkal ellentétben a lábjegyzet nem válik el a szövegtörzstől. A bronzszínű betűkkel szedett jegyzetek beékelődnek abba a szövegrészbe, ahová tartoznak – mindeközben a téglafal–fuga–bronzcsík kapcsolat közeli részleteinek formavilágát teremtik meg. Ez megkönnyíti a kezelésüket, értelmezésüket, a színváltás az átugrásra is lehetőséget teremt. A rész és az egész viszonyának kidolgozottsága épp olyan fontos része az emlékezetnek, mint a folytonosság vagy a kapcsolódási pontok kiemelése. 

Az egyetlen betűtípus és egyetlen betűfokozat használatának esetén a könyvtervezőnek nem marad más lehetősége, mint a térrel való műveletek. A gerincen keresztülfuttatott sorokkal és az így létrejövő, üresen hagyott terekkel a Trefort-kerthez hasonlóan léptékváltások sora valósult meg. A közel–távol, kicsi–nagy, magas–alacsony, sok–kevés ellentétpárok a betűtípus és méret állandósága ellenére is érvényesülnek. A szövegmintázatok az oldalak mozgatásával optikailag másként rajzolódnak ki, jelentéseik az olvasás és a tekintet módjától függően variálódnak. Hasonlóan a Névsor a fugákban című alkotáshoz, melynek bronzszalagjai mindig ugyanabban az épületmagasságban futnak körbe, mégis folyamatos nézőpontváltásra kényszerítik a szemlélődőt, a térszint folyamatos változása miatt úgy tűnik, hol magasabbra, hol alacsonyabbra kerültek. Az építészeti térkísérletre a tervezőgrafikai térkísérlet a válasz. Az ívközepeken átfuttatott soroknak, a könyv fűzéséhez használt látszó cérnának köszönhetően tipoképek jöttek létre, amelyek önálló műalkotásként is értelmezhetők. A tervezők huszonhét olyan oldalpárt alkottak, ahol egyéni formák, alakzatok alakultak ki. A kompozíciók azzal, hogy a hátrahagyott űrt láthatóvá tették, zavart keltenek. A tipográfiai csend, a jelenbe nyújtott hiány a veszteség, a meg nem született alkotások, felfedezések, utódok helye. A kötetben tapasztalható „lappocsékolás” az emberélettel, a tehetségekkel való pazarlás szinonimájává válhat. 

A szalagszerű sorok a látszólagos tipográfiai homogenitásban is kiemeléssé válnak, miközben a kenyérszöveg részei maradtak, a tartalom azonban erősebb jelentést kapott. A huszonhét lineáris vonalú emlékjel akkurátus használata tudatosítja az olvasóban azt a poroszos tördelési szabályrendszert, amelyet a kötethez alkottak a tervezők, de amiben a szöveg saját magát alakítja koherens rendszerré. A könyvterv lelkét ez a huszonhét úgynevezett „cérnaoldalpár” adja, amelyek a fekete kötet képi illusztrálását is jelentik a fotók és grafikai elemek könyvből való elhagyása után. A művészeti vezető kifejezett célja, hogy elgondolkoztassa, lelassítsa és megállítsa az olvasókat, ez nem egy „Book and go” típusú, városi közlekedés közben forgatható kiadvány. A könyvpár kizárólagos figyelmet igényel az olvasótól, és ebben is hasonlít a trauma-feldolgozásokhoz kapcsolódó emlékezetdiskurzushoz. Az átnyúló sorok a generációk közötti összeköttetést is jelenthetik. A megoldás tipográfiailag megmozdította a szöveget, mégsem lett méltánytalan a csendes emlékezéshez és tiszteletadáshoz.

A könyvek méretaránya azokat a téglákat idézi, amelyek fugájába beékelődik a Névsor a fugákban című emlékmű bronzszalagja. A cím csupán a könyvgerincen olvasható. A könyv fedelének és hátlapjának monotonitását nem töri meg betű, a kasírunganyag szépsége éppúgy közelítésre, tapintásra, simogatásra sarkall, mint az emlékmű neveinek betűfonala. Míg a fehér könyv, amely a jelenről, az emlékmű tervezéséről szól, nyugodtabb, rendezettebb, addig a fekete kötet bonyolultan szövődő szálai rögtön a fedőlapon a múltba, az emlékezet örvényeibe vezetik az olvasót. A láthatóvá tétel az emlékműállítás kulcseleme. A könyvtervben ezt a szempontot a könyvélek felületének megmunkálásával érték el az alkotók. Az építészeti tervpályázatokat egybegyűjtő kötet vésett fehér élei Vlagyimír Fjodorov könyvkötőmester kézimunkája és a bronz felületekbe CNC-marógéppel bevésett betűk technológiai megvalósítását idézi. A konferenciakötet éleit kormos feketére festették fizikailag érzékelhetővé téve azt a gondolatot, amelyet a kötetben is olvashatunk egy tanulmány végén:

      „a papír széle megégett, urunk, / könyvünkben nem változtak / az imák. de kezünk azóta kormos / a lapozáskor. / a feledés ott sújt le ránk, ahol / csak akarjuk. ne vess meg ezért. / ne vess ki. majd. ott. akkor. ámen.” (Varga Mátyás)

German Design Award: Gold
A zsűri indoklása

Kívülről szögletes és fekete mint a brikett, belül rendíthetetlenül letisztult tipográfia. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ez a könyv valóban különleges. Oldalról oldalra higgadtan sorolja az áldozatok nevét és ezáltal érzelmi reakciót sikerül kiváltania az olvasóban. Ez a fajta letisztultság nagyon sok munkát, szenvedélyt és törődést igényel, de mindehhez elsősorban a könyvnyomtatásban és a könyvkötészet művészetében szerzett óriási és széleskörű tapasztalat is szükséges. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért annyira rendkívüli az eredmény.

Red Dot: Best of the Best
A zsűri indoklása

Első látásra a Bevésett nevek első kötete nem több, mint egy fekete doboz, ám belül a legtökéletesebb tipográfiát jeleníti meg. A könyv olyan részletekkel, mint az oldalakon átívelő elegáns behúzásokkal és sorokkal nyűgözi le az olvasót. Ráadásul, kötése gyönyörű és egy mindent magába foglaló koncepció keretében egy nehéz és érzékeny témát tolmácsol meggyőzően. Sikerül érzelmi kapcsolatot teremtenie az olvasóval.

Könyvterv

A páros kötet művészeti vezetője: Salát Zalán Péter

A Bevésett nevek. Emlékek nélkül emlékezni című kötet tervezője: Polgárdi Ákos
A Bevésett nevek. Az emlékmű felavatásához kapcsolódó konferencia című tervezői: Németh L. Dániel, Salát Zalán Péter – Lead82

Betű: Stanley – Optimo Type Foundry
Papír: Munken Pure Rough 120 g/m2 – Arctic Paper S. A.
Borító kassírung: Favini Twist black 120 g/m2 – Favini Srl; Peywave 155 g/m2 – Peyer Graphic AG
Produkciós vezető: Salát Zalán Péter
Nyomdai munkák: EPC Nyomda, Budaörs
Felelős vezető: Mészáros László 
Nyomdai munkák koordinálása: Szalai Tamás, Szigeti Attila, Végh Sándor
Nyomdai gépmesterek: Pozsga Péter, Pető Csaba, Salamon András
Kötészeti munkák: Stanctechnik Kft.
Felelős vezető: Hermann Tibor
Kötészeti munkák koordinálása: Berneczei István, Váczi Piroska
A könyvélek vésése: Fjodorov Vlagyimir – Előzék Kft.
A könyvélek festése: Ferencz Kálmán

Méret: 184 × 300 mm
Készült 26,5 ív terjedelemben, 424 oldalon, 500 példányban, ofszetnyomtatással, FM raszterrács használatával, CMYK fekete és Pantone 876 U színek alkalmazásával

Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
Felelős kiadó: Dr. Dezső Tamás, Dr. Borhy László
Budapest, 2015. november

ISBN: 978-963-284-698-9
978-963-284-700-9

Impresszum

Ötletgazda, projektvezető: György Péter
Projektkoordinátor: Farkas Noémi 

Kutatócsoport: Ady Mária, Bányai Viktória, Bódi Lóránt, 
Csonka Laura, Endrey Marcell, Gadó Flóra, Herczog Noémi, 
Komoróczy Szonja, Tamás Máté, Toronyi Zsuzsanna

Pályázók
1. Kovács Barbara, Balázs Marcell, Mezey Tamás
Mesterek: Csillag Katalin, Dobai János (pályamű: Kazánház)
2a. Csáki Péter (pályamű: Csomózott fák) 
2c. Juhász Kristóf Attila (pályamű: Kővirág mozaik) 
2d. Dévényi Tamás (pályamű: Széttördelt arc) – mester
2b. Kovács Dávid (pályamű: H épület, emlékezés kertje) 
3. Baranyi Ágnes, Beke András, Frikker Zsolt
Mesterek: Golda János, Kalmár László (pályamű: Téráldozat) 
4. Élő József, Kozma Zoltán, Kun Tamás
Mesterek: Lévai Tamás, Nagy Iván (pályamű: Üvegkavicsok) 
5. Páll András, Sámson Rita, Vörös Tamás
Mesterek: Pelényi Margit, Pethő László (pályamű: Névtáblák az ajtókban)
6. Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra
Mesterek: Roth János, Szabó Levente (pályamű: Névsor a fugákban)

A pályaműveket bíráló zsűri: Arnóth Ádám, Arnóth Lajos,
      Demetrovics Zsolt, Dezső Tamás, György Péter, Mezey Barna, 
      Sugár Péter, Szemerey Samu, Tomay Tamás

A megvalósult emlékmű létrehozói: 
Építészek: MM-csoport: Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra (az ÉME Mesteriskola XXII. ciklusának hallgatói), Roth János, Szabó Levente (az ÉME Mesteriskola mesterei)
Tipográfia: Trefort Grotesk, tervezte Polgárdi Ákos
Szobrász- és bronzmunkák, helyszíni építés: Albert Farkas, Albert Tamás, Albert Kristóf
CNC-technológia: XFER Kft.

A Bevésett nevek. Emlékek nélkül emlékezni című kötet szerkesztője: Kállay Eszter
A kötet szerzői: Barts Lívia, Benedek Kata, Fehér Renátó, Gyöngyösi Megyer, Herczog Noémi, Kállay Eszter, Kiss Kata Dóra, Kocsis Andrea, Sárai Vanda, Sulyok Róza, Süveges Gréta, Szemes Botond, Szücs Luca, 
Fordítók: Bagyina Eszter, Gyuris Kata, Kállay Géza, Kállay G. Katalin, Mikecz Miklós, Petrák Fanni, Puskás Bettina, Tóth Kitti, Vajda Róza
Kontrollszerkesztő: Szendrői Árpád
Angol kontrollszerkesztő: Thomas Cooper

A Bevésett nevek. Az emlékek felavatásához kapcsolódó konferencia című kötet szerkesztője: Szűcs Teri
A kötet szerzői: Bán Zsófia, Borgos Anna, Csernay Dóra, Csonka Laura, Darida Veronika, Farkas Zsófia, Frank Tibor, Galambos Ádám, Gera Judit, György Péter, Havasréti József, Herczog Noémi, K. Horváth Zsolt, állay Eszter, Kodolányi Judit, Komoróczy Géza, Marczisovszky Anna, Kristina Norman, Schweitzer Gábor, Szabó Levente, Szász Anna, Szemerey Samu, Szolláth Dávid, Szűcs Teri, Takács Zsuzsa, Takáts József, Tibori Szabó Zoltán, Tiszai Orsolya, Turai Hedvig, Varga Balázs, Vilmos Eszter, Visky András, Zombory Máté
Kontrollszerkesztő: Szendrői Árpád

Weboldal: emlekhely.btk.elte.hu
Webdesign: Polgárdi Ákos